†•Çęręszņęvįrãģ♥♥†

~ A húrokat feszegetve...

"Én"

"Valójában nem értem az emberek, különféle eseményekkor bekövetkező érzéseit... talán szánalmasnak, és butának tűnök... talán nem vagyok felnőtt, és nem tudok, még semmit sem az életről... de az biztosan tudom... hogy az emberek akaratlanul is megbántanak másokat... akiket soha nem kéne."

Legfrissebb hozzászólások
  • Cokipuffancs: Dalma nagyon jó lett!!:DD
    (2014-05-13 18:21:03)
    Különkiadás
  • Kokoro: Imádtam!
    Visszatért Nyaw, akit úgy szeretünk/szeretek! ^O^ Már hiányoztál. Tudom, hogy ez egy régi írásod, de kedves Tőled, hogy kiraktad/megírtad/stb. Köszönöm szavaidat, jó volt újra olvasni Tőled, mivel mindig is szerettem a Cseresznyevirág sztoridat. Remélem írsz még!
    Majd írok neked, NAGYON szeretnék veled beszélni ~

    Chuu ~ (*^3^)
    (2014-04-10 23:44:12)
    Különkiadás
  • Szandi. :$: úristen milyen nagyon temetőőőxDDD ez értelmes de leszarom :$
    nagyon jóóó*--* folytatást<3
    (2013-09-18 20:03:14)
    Vérevő [18. rész]
Legnépszerűbb bejegyzések
Feedek
Megosztás

Micsoda meglepetés. Tovább»

Különkiadás

Hello. Újra találkozunk? Inkább mondhatni újra megjelenek.

[Hm… milyen nagydologra szánom el magam egyszer egy évben. Ez is annak számít. Amit úgy mondva, „befejezetlenül” lezártam, megjelenítek belőle egy részt.  Talán a hiány miatt? Nosztalgia. Egy óriási kérdőjelet hagytam bennetek még anno. Sajnálom.(hányszor hangzott már ez a szó, amit játszadozva használok. De ezt most komolyan gondolom.) Egyszerűen elszerettem volna tűnni egy időre. Örökre. Nem próbálom menteni magam. Minek is. Egyszerűen ilyen voltam… kegyetlen, és fájdalmas. ] Tovább»

Kedves Olvasók!

~Kedves olvasóim, akiket imádok, kik megtanítottak szeretni, s megmutatták nekem, hogy kövessem álmaimat.  A mai naptól kezdve, a blog, melynek címe Cseresznyevirág, máshol fog üzemelni. Valaki örül, valaki szomorkodik. Tudjátok jól, hogy a suli miatt azt vallottam, hogy nem fog semmilyen rész se felkerülni az elkövetkező hónapokban, nos, ezt most megváltoztattam, mint kiderült van időm, a tanulás mellett. :3 Ki szeretnék tartani mellettetek, mert megérdemlitek, hogy megajándékozzak benneteket részekkel, olyan sok mindent köszönhetek nektek. :3 Nos, nem is fecsérelem tovább az értékes időtöket; itt lenne maga az új webhely, melyet egy meglepetéssel nyitok: https://varazsvlag.blogspot.hu/

~Mézes, mázas világ, mely karjai közé font... ♥♥

 

Köszönöm szépen, búcsúzik; Az író.

Vérevő [18. rész]

Meglepetés. ^^ ♥♥ Tovább»

Kedves olvasók!

~Nos, kedves olvasók, akik nyomon követték, az eddigi részeket, Miku-chan, vagyis a főszereplőnk nem túl átlagos életét. Remélem, tudjátok, vagy most tudni fogjátok, hogy a történet írója egy 13 éves lány, aki gondolatait, az írásban fejtette ki… de ez most kivételesen mindegy.  Arra szeretnék kilyukadni, hogy a történetnek ideiglenesen VÉGE. S majd csak következő nyáron június 15.-én várható a folyatás, de lehet, hogy hamarabb is. Addig is ennyi résszel kéne beérnetek. Igazából úgy gondoltam, hogy végleg abbahagyom az írást, de visszagondolva arra, hogy e történeten keresztülismerkedtem meg kedves, és igen kitartó emberekkel, akkor megszakad a szívem, hogy befejezzem. Nagyon köszönöm azoknak a személyeknek/embereknek, akik olvasták, és várták mikor rakom fel a következő idétlen részt. J Hálás vagyok mindenért, minden egyes bíztató kommentért, és nézetségért. ^^ Most könnyezek. >< Ezért egy kis meglepetéssel, a 18. rész „részletével”, hátha kíváncsiak lesztek a jövőben bekövetkező eseményekkel:

...Az ajtó bezárult, és egy szempillantás alatt az alvilág kapujának peremén éreztem magam. Képtelen voltam az orromig is ellátni, hiszen a sötétség uralma alá vetett… a félelem pedig karjai közé vont. Szívem akaratlanul is hangos, és kellemetlen zakatolásba kezdett. Fejemet kapkodva próbáltam valami kiutat keresni semmi sikerrel, majd hirtelen megpillantottam magam előtt két vörösen izzó íriszt. A személy arcára egy gonosz, elégedetlen mosoly csücsült, mintha valamit elvárt volna tőlem. - Kellemetlen helyzet igaz? - hajolt le hozzám, a kicsinyke termetem miatt. Lesütöttem szemeimet, majd a "padlón" egy megfelelő pontot kiszemelve azt vizslattam.

- Mit szeretnél tőlem? - sziszegtem ideges, bár ezt az érzést az arcom egyáltalán nem sugallta. Halkan felkacagott, majd kezével tekintetemet felé fordította.

- Hát mit is szeretnék… - gondolkodott el, majd egy kicsivel közelebb hajolt. Fogai megnyúltak, majd kezeivel megérintette az arcom, és hátra simította kusza, barna, göndör tincseim. Nagyot nyeltem, s próbáltam nyugtatni magam.

"Miku kisasszony, démon. - ismételgette Kage-san. - Vagyis nem csupán démon, kicsit több. - suttogta már alig hallhatóan számomra. - Miku-chan menekülj. - válaszolta utoljára…"

- Ki vagy te? - csuklott össze a hangom, majd kisebb pír jelent meg az arcomon, ami igazán nem vall rám, de ez kínos helyzet.

- Kíváncsi vagy? - szórakozott még mindig a  türelmemmel.

- Meddig szeretnéd, még a húrokat feszegetni? - súgtam a fülébe, ami kicsit idétlenül sikeredett.

- Igen- igen sokáig. - válaszolta, majd mancsait a nyakamra helyezte, és jó erősen megszorította. Egy utolsó nehezen érthető szó után neki hajított a falnak, én pedig eszméletlenül huppantam le a földre, egy hangos koppanással… Ugyan úgy meghalsz, mint a szüleid…

*-*-*

Rövid leírás a jövőt illetően:

2. évad

Naiv, önfejű, és butuska vagy... a múltad keserű, fájdalmas és érthetetlen... a jövőd pedig akaratlanul is homályos. A "barátoknak" nevezett személyek akikben megbíztál hirtelen ellened fordulnak. Kiderül, hogy a "balesetnek" nevezett családi tragédia is csak egy illúzió, és a valódi halál esetben egy melletted álló személy a tettes, ki nem halandó?

Húgocskának nevezett egyetlen ártalmatlan személynek hitt lény, is csak egy bábú, aki kedvére játszadozik veled. Nem hiszel a fülednek, be eteted magad, hogy ez csak egy ártalmatlan vicc. Találsz egy régi/foszladozni látszó naplót, amely tulajdonosa Natalie, az a nő aki a képen díszeleg. Elképedsz. Beleolvasol, s ami benne áll összeroppant. Megpróbálsz ellenszegülni minden egyes közeledésnek, hogy meg ne ismétlődjön a történelem... de az életed már megpecsételődött a születésedkor... s mint kiderül, a történeted nem Happy Enddel záródik...

Cseresznyevirág; mert az élet nem mindig habos torta...

Bey. Nyaw cat.


A kép... [17. rész]

~Nyaaaa ^^ Következő rész!! Tovább»

Érzések [16. rész]

~Nyaa itt  a következő rész, bocsánat a sok késésért, és azért is, hogy összecsaptam._.""

Tovább»

A nagy Black Demons koncert [15. rész 2/2]

~Gome a sok késésért, nagyon megszenvedtem ezzel a történettel. Igyekszem bepótolni a lemaradásaimat, mégis jövő héten, sajnálatos módon Táborban fogok koslatni, de ha lesz időm, akkor pedig egy kis noteszbe leírom a kicsinyke buksim gondolataim. Addig is remélem meg lesztek ennyivel is. De hagyjuk is a hegyi beszédem, nézzük inkább a történetet. Extra rész, sok párbeszéddel. ^^

~Néha-néha elgondolkodunk azon, hogy milyen igazságtalan hozzánk az élet. Minden fájdalmat, s keserű érzést ránk sóz, mit sem törődve a kritikánkkal.  Óriási pofonokkal lep meg minket, amik néha olyan váratlanul érkeznek, hogy a földön landolunk az erősségétől. Néha valaki összecsuklik, mert nem bírja tovább… de idővel feláll… mert olyan szánalmas érzést, mint amit akkor érzel, keserűbb minden kínhalálnál…

[…] Fejemet kezeimmel megtámasztva unott arckifejezéssel fürkésztem a repülőből a víz sokaságát és a környező szigeteket, amelyek körülvették szülőföldemet, Japánt. Elmélyedve gondolataimba lehunytam szemeimet, s pár pillanat múlva ugyan ott, abban a kis sötét, szűk szobában találtam magam, mint anno, amit azért alkottam, hogy minden bűnömet, és kínomat, itt kiadhassam magamból. Ugyan az a vörös heverő állott középen, rendezetten, mellette egy barna éjjeliszekrénnyel, amin egy üveg vodka hevert, egy pohárral. Kényesen felsóhajtva ültem a heverőre, majd kezembe vettem az üveget+pohárkát, majd megtöltöttem. Undorodva vettem el a számtól az italt, a keserű, régies íze miatt. Idegesen vártam azt a lényt, úgy mondva árnyam, hogy elmondhassa nekem, mi nyomja tudatlan fejét, és bűnökkel teli életét. Pontosan elmagyarázva, saját magamat hallgattam, amikor embereket szégyenítettem, öltem meg ok nélkül, szórakozásból, mert számomra ez jelentette a boldogságot… Kár tagadnod, utálod ezt a világot, gyűlölöd e szobát ahol hasztalan bűnök, és emberi megalázások kavalkádja hever a padlón. Tudom, hogy legszívesebben letépnéd magadról e zárat, és démonként, mint a sátán egyik fiaként élnéd tovább hosszadalmas életed. Én is ugyan ezt várom… hiszen én te vagyok, árnyként, árnyékként. Csak várnod kellene… egy kicsit, még egy kicsit… Koro-kun hangja végleg abba maradt, ezután pedig keservesen felsóhajtott. Befejezte mondandóját, majd egy kalappal a kezében elősétált. Vörös szemei izzottak a gyűlölettől, haragtól, féltékenységtől, szomorúságtól. Csak tudod mi a baj Izaya-kun… te halandó alakjában teszed, azt a mit akarsz, én meg abban a szerencsétlen zárban kuksolok már vagy 100 éve… két külön dolog az, amit mi át élünk… a démoni alakod már nyugtalankodik… Ölni, vérengzeni szeretne…

~ Befejezted már a lelki terrorom? – nyújtózkodtam h.lyének nézve, Korot.

~ Ne néz baromnak, h.lye gyerek! Itt öntöm a lelkem te meg csak így lekoptatsz… nem változtál az elmúlt 50 évben semmit. – csóválta meg a fejét csalódottan.

~ Nos, 1. neked nincs is lelked. – mutattam rá. – Kettő. – mutattam a kezeimen. – 50 év az nem sok idő. –tettem karba a kezem.

~ Fogadjunk, téged ez egyáltalán nem izgat. – nyugtalankodott.

~ Talált. – kacsintottam. […]

*                                       *                                                             *

Hajnali negyednégy. A borostyán színű nap, s fénye tűnik fel keleten, amely idővel majd beragyogja az egész szombati eget. Sok mindenki még szebbnél-szebb álmát alussza, főszereplőnk sem tesz mást. Álmában vattacukrot majszol, jégrém hegyeken, és elégedetten figyeli az őt körülvevő nyalóka fákat, és a közelben csörgedező csoki patakot. Hátradőlt, majd érdeklődve figyelte a vakító kékeget, melyen áthaladt egy óriási szivárvány. Visszagondolt az ezelőtt történt, álmára/látomására. Vajon tényleg bántani akarják azok az emberek, akiket még nem is ismer, de ők már mindent tudnak róla? És tényleg el kéne-e menni arra a koncertre, és találkoznia a gyűlölőivel? De Misa-chant sem hagyhatja cserben lomha, gondolat kavalkádok miatt. Inkább még gondolkodik rajta… Kezét párnaként használva, ráfekteti buksiját, majd lehunyja szemeit, és elmélyül a biztonságot, és fenséges édeskés illatot nyújtó világban… Alicianak is van egy kicsit butuska álma. Egy kicsinyke mezőn találja magát, melynek közepén egy cseresznyefa áll. Érdeklődő tekintettel figyeli az előtte magasodó, növényt, mely kellemes megnyugtató illatot terjeszt magából. Közelebb megy a fához, majd lecsücsül elé. Hírtelen pizsamáját felváltja a menyasszonyi ruházat. Furcsállva pásztázza végig magát, de egy szót sem bír kinyögni magából, mert valaki betapasztja a száját. ~ Css hallatszik egy kedves, mégis magas hangzású hang, ami belesuttogja Alice fülébe e szavakat: Annyira hiányoztál menyasszonyom. A hang ismerőssé válik, majd a lány megfordul, és előtte egy zakóban lévő, ifjú fiú áll, aki mosolyogva figyeli Őt. ~ Yo-yoru (?) Dadogja meglepetten a lány, majd felpattan és a fiú nyakába ugrik… (a szerelem néha nehéz, nagyon nehéz… súlyt illetően. o.o”)

*                                           *                                                              *

Repülőtér. Vastag beton fedi a talajt, és magas rácsok állítják meg a betörőket. Repülőgépek, szállnak le-és fel az égen, varázslatosnak tűnő óriási acéllepkéként. Bent a váróteremben, öt fiú, és egy lány izgatottan várja, hogy a legközelebbi járat leszálljon, ami éppenséggel Amerikából jön. Egész éjszaka nem aludtak, és úgy látszik, hogy egyeseknél, az álmosság fog győzedelmeskedni. Mégis nem törődve ezzel tovább küzdenek, hogy legelőször lássák meg Őt, akit a legjobban várnak.

-„Alig várom, hogy újból lássam, érezzem az illatát, azt az édeskés vaníliás halált. >3< Most, hogy nézhet ki? Talán megismerem? Változott-e egyáltalán, vagy ugyan az a laza, semmirekellő fiú maradt? A külseje 18 éves maradt? Vagy megöregedett? Ajj ezek a gondolatok. >3<” - temette arcát Misa-chan a kezébe az egyre erősebbé váló pír miatt.

-„Hogy nézhet ki, változott valamit? Remélem, elmesél majd nekem mindent, hiszen én a testvére vagyok nem de, vagy összetévesztettek minket a születéskor? Sikeres lett egyáltalán, vagy van-e kedve újból, visszajönni, és hozzánk csatlakozni?” – sóhajtott nagyokat Seiyi.

- „~ Nyaa alig várom, hogy újból lássam. =^^= Első dolgom az lesz Shinnel, hogy a nyakába ugrunk. xd Majd szépen kifaggatom, minden egyes rossz húzásáról. :D” – vigyorodott el a semmibe Yoru.

- „ Khm. hiányzik az idegesítése, és a fejpöckölése. :’c Remélem ugyan olyan srác maradt, mint volt, és majd megtanít néhány trükkre. ^^ Ugyan már, nem változhatott semmit, meg Koro-kun sem. Miért csak nekem jutott az eszembe Koro?” – pásztázta körbe a terepet Shin.

- „ A-a számomra egy nagy kudarc lenne, ha megváltozna… akkor ki fog velem sütni, és kritizálni? :oo Ki fog egyfolytában csíkolni, és agyon ütni, amikor éppen csak a lányokon jár az eszem? ><” – tette karba kezét Ike.

- „ Remélem nem változott… ugyan az a jó fej, perverz gyerek maradt, mint akkor. – Remélem, megismer majd, és akkor megmutatom a nyulas gyűjteményeimet. :”))” – ábrándozott Usagi.

Pár perc múlva egy nagy személyszállító repülő tűnt, fel a kék égen. ~Megkérném a hat személy, hogy legyenek szívesek és fáradjanak a leszállt gép mellé. – mondta egy női, hang. E szavak mindenki kipattant bőréből, felkeltett mindenkit, a legmélyebb gondolataikból, és álmaikból. Leviharzottak a lépcsőn, majd a gép elé sétáltak. Mindenki csillogó szemekkel figyelte az előttük, unott tekintettel figyelő éjfekete hajú fiút, akinek a szeme egy napszemüveggel volt eltakarva.

- Ennyire nem hiányoztam? – simította hátra a haját, majd várta a reakciót.

- I- kezdett bele Yoru, és Shin. – Za – mondta Ike, és Seiyi. – Ya – fejezte be a dadogást Usagi, és Misa-chan. – Annyira hiányoztál. - könnyezett a lány. (Wáá nekem meg annyira nem hiányoztál. ^^ Most, na, az író nem szerethet mindenkit. ><)

- Ennyi lenne a köszöntés? – mondta csalódottan. – Másra vártam – kezdett bele.  – Ha kell, visszamegyek a másik géppel. – mutatott rá.

- Nee! – ugrott mindenki a fiú nyakába… - összenyomtok… -.-"

*                                               *                                                             *

/Miku-chan mesél/

Reggel az idegesítő telefonom csörgésére kelletem. Magamra húztam a takarót - hogy háta nem hallom-, de a tervem kudarcba fulladt. Kibújtam a paplan alól, majd előkotorásztam a szürke telefonomat a fiókból.

- Misa-chan. – suttogtam a kijelzőre nézve. – Fel kell vennem. – váltott hangszínem komorra, és csalódottra. - Remélem, azt mondja, elmarad a koncert. – vágyakoztam. – Halló tessék, itt Joroshi Miku-chan beszél. – mondtam komoran.

- Miku-chan. – ordította, mire én elvettem a készüléket a fülemtől, mert különben megsüketültem volna.

- Mi ez a kitörő öröm? – kérdeztem. – Megérkezett életed szerelme, akire már olya régóta vártál, és ezért le kell mondanod a koncert meghívást, mert randizni mentek? ^^” – tört ki belőlem is a vidámság, majd összekulcsoltam az ujjam, hogy hátha.

- Első válasz igen. – mondta kedvesen. – A második pedig nem, mert akkor is eljössz, hogyha el is kell, hozzalak téged, erőszakkal. – mondta pimaszul.

- Bezárom az ajtót. – válaszoltam. – És ott úgy sem tudsz majd bejönni. – ejtettem ki szemrehányóan.

- Azt csak hiszed. -.-

- Oké._. – mondtam megadva magam, mert egyáltalán nem tudom, mire képes Misaki, hogy vele legyek. – De tudod, menjél a barátoddal, mert már régen nem beszéltél vele, és nem árt egy kis nosztalgia. ^^” – bíztattam.

- Ő is ott lesz. – válaszolta idegesen.

- Miért ő is szereti a bandát? :ooo – lepődtem meg.

- Nem egészen. o.o”

- Akkor meg? – nyitottam fel a leptopom.

- Öm…- mondta zavarodottan.

- Black Demons. – ejtettem ki, majd közben bepötyögtem a Google keresőbe.

- Te most kutatsz utánuk? – háborodott fel.

- Kazame Izaya. – vágtam vissza gonosz mosollyal a számon. – Valamit titkolsz előlem. – húztam össze a szemöldököm.

- Mi van vele? – mondta hangosabban. – Én nem titkolok előled semmit! – kiáltotta.

- Júj olyan biztos vagy benne? – kuncogtam. – A híres banda egyik tagja, haza érkezett Amerikából, és drága barátnője Misaki, és az öt fiú, közöttük Yoru is, rögtön az ifjú nyakába ugrott örömükben. Majd amikor leszálltak róla, a két pár között elcsattant egy csók. – fejeztem be.

- É-én… – dadogott.

- Miku-chan a barátnőd, egy híres kölyökkel jár! – rontott be a szobámba Alice.

- Tudom-tudom. – válaszoltam neki. – Éppen vele beszélek. – nyomtam ki a telefont…

Ennyire megbízhatatlan lennék?

Na, huh, ez is meglenne. Mennyit agyaltam ezen, míg végül kész lett. De mondhatni elég váratlan fordulatot vett a történet. o.o” Na, látjátok, ezért ossz meg minden ilyesmi fajta dolgokat a barátnőddel, mert úgy jársz majd, mint Miku, és Misaki. Mondhatni ettől a résztől, kezd majd igazán izgalmassá válni a történet. És már csak 185 rész és vége az 1. évadnak xd. De remélem, tudjátok, hogy nem Happy Enddel záródik történet, lelőve a poént. Kérdések: Miku-chan összejön majd valamelyik banda taggal? És valaki hírtelen lenyúlja Misaki barátját? Játék volt az egész? A titokra fény derül, és megsemmisül a zár? Ez majd a történet halad tával úgy is kiderül. ^^

Arigatou, ha olvasod. :*

A nagy Black Demons koncert [15. rész] 1/2

~Egy álom rabságában... /Író szemszög/

~Mint egy "keresztrejtvény", úgy tárul eléd az élet. A múltat felejted, a jelenben élsz, a jövőt pedig kíváncsian mégis, kicsit félénket várod. Néhol kisebb- néhol nagyobb hibákat követsz el a szeretteiden, barátaidon, s tétlenül várod megbocsátanak-e. Olyan szavakat mondasz, éppen dühösen, vagy netalántán kedvtelésből, amik mély, vagy kis horzsolásokat vétenek...~Ekkor azt hiszi mindenki, hogy egy: ~Bocsánat; mindent megold, pedig semmit. Azok a sebek már nem forrnak össze, nem lesznek olyanok, mint rég... ~Álarc mögé bújnak, bújunk csak azért, hogy senki se vegye észre, milyenek is vagyunk valójában, és, hogy ne tudjanak sehogy sem megbántani…

Óriási sötétzöld mamut fenyők, nyújtóztak a kék árnyalatú, sivár, kietlen ég felé, elszívva a gyenge, erőtlen Nap fényét. Ritkán csak egy árva, bárányfelhő keveredett be a messziségbe, majd végül ő is tovaveszett. Csillagok jelentek meg a világos felszínen, s végezetül a Hold is helyet talált magának. A két égitest jellegzetes sárga színét, felváltotta a vérvörös pompa. Hideg, zord, őszi szellő suhintotta meg a védtelen, tűleveles ágakat, és néha le is szakított egyet. Fenyődobozok sokasága, jelző csengőként működtek, amikor ütköztek egymással. Ágreccsenés hallatszott a lombkoronából, majd egy ártatlan testbukkant fel. Erőteljesen csapódott be, a kényelmetlen világba. A föld fagyottan, kopáran hevert, s a növények lekonyult buksival jelezték, valami itt nincs rendben. Erős port kavart a kívülálló megérkezése. Meghalt?  Nap barnított bőre, hófehér színt kapott, barna szemeit, felváltotta a vörös. Hosszú gesztenye haja, párna, és takaró ként jeleskedtek. Hangos nyüszítés hallatszott szájából, majd megmozdult. Testét éjfekete ruha díszítette, mely egészen combja feléig tartott. Fekete rácsos harisnyája szakadásokkal díszelgett. Lábán egy fekete balettcipő talált helyet.

- Áú! – kapott a fejéhez, amin egy vérző nyílt seb tátongott. – Mi történt, hol vagyok? – nézett körül az ideiglenes tájon.  Jobban megtapogatta a buksiját, majd két fekete pamacsot vett észre. – Ma-macska fülek? – dadogta meglepődve. – Mi a manó van itt? – rázta meg a fejét, rosszabbá téve fájdalmát. Nagy nehezen feltápászkodott, majd jobban körülnézett. Érdekes hangokra lett figyelmes a távolból, majd a felé vezetett útja. Átvágta az éles ágakat egyesen az ismerős, és a másik ismeretlen hang felé. Mikor más egészen közel volt, összekuporodott, majd onnan figyelte az eseményeket…

/Főszereplő szemszög/

Érdeklődő tekintettel figyeltem a két fél párbeszédét, amikor ismerős alakra lettem figyelmes. Jellegzetes, pink haj, és magas termet, majd egy női alak rajzolódott ki. Vörös szemei szikrákat szórtak, amikor ránézett a szintén ismerős hamvasszőke hajú, érdekes vöröses pillantású fiúra. Karba tette kezét, majd hangos ordibálásba kezdett. Misaki-chanon ugyan olyan ruha volt, mint rajtam, Yoru-kunon, pedig egy fekete zakó, fehér ing, fekete nadrág, fekete lakkcipő, és egy jellegzetes kalap, amit a poszteren, a 6 fiú fején láttam. Black Demons.

- Magadnál vagy Nanami? – pattogott. – Ne merészelj Joroshihoz érni! – rimánkodott Misa-chan.

- Most miért… nézd már a lány aranyos pofiját. – emelt fel egy képet, amin én szerepeltem.

– Miért nem nyúlhatnék, nyúlhatnánk hozzá. – vágott a szavába egy szőke hajú fiú, aki gonosz vigyorra húzta száját.

- Nem. – húzta össze szemöldökét.

- Nyugi téged sohasem cserélnénk le. – emelte fel a lány állát egy vörös hajú, magas kölyök.

- Azt tudom Ike. – csapta el a kezét. – De! – pattant fel megint.

- Hagyjátok békén Miku-chant. – utánozta egy kék hajú.

- Fejezd be Shin! – ordította le a fejét.

- Igen is. – kuporodott össze.

- Öm, tényleg, hol van Usagi? – nézett körbe, keresve a fiút.

- Itt vagyok. -.-” – nyavalygott a barna hajú, majd leült egy székre. (hogy került az oda o.o”)

- Elmagyarázhatom neked? – húzta fel a szemöldökét a lány.

- Mit is? – gondolkodott. – Jah, igen, hogy mennyire istenítesz bennünket? – húzta fel a szemöldökét.

- Nem. – mondta nyugodtan. – Azt, hogyha Mi-channak egy hajszála is görbül, akkor meghalsz.

- Várj, de ha természet van a hajában? – kérdezte egyszerre Yoru, és Shin.

- Idióták. – rázta meg a fejét a vörös hajú.

- Most miért? Nincs igazunk? – mutattak egymásra.

- Nincs IQ faterek. -.- - válaszolt a szőke.

- De Seiyi. – hisztiztek.

- Semmi de! – ordította Misa. – Megértettük egymást?

- Meg. –bólintottak.

- Várj csak, és hogyan fogod elmagyarázni egyetlenednek azt, hogy ne nyúljon a csokihoz? :oo – kérdezte Seiyi.

- Egyébként is… nem a te tesód? – kacsintott.

- Nem a te barátod? – vigyorgott.

- De…

*Hapci*

Erre minden szem rám szegeződött. Misa-channak kikerekedett a szeme; Yoru és Shin tátott szájjal figyeltek; Ike-kunnak meglepődött; Usagi bambultan tekintett előre; Seiyi meg megcsípte, magát, hogy jól lát e.  Hát persze ez is csak ő felsége lehet, aki elront mindent, és magára veszi a figyelmet. Pedig én nem hiányolok semmilyen törődést.><Rögtön felpattantam, majd tettem egy lépést hátra. Most aztán tényleg félek.

- M-miku-chan?! – forrt a düh Misában.

*Még egy lépés hátra*

- Állj meg. – intett Ike.

*Még egy lépés hátra*

- Nyugodj meg. – nyugtatott a szőke.

*Még egy lépés hátra*

- Miku-chan légy szíves hallgass meg. – válaszolt Yoru.

*Teljesen megfordul*

- Állj meg. – kiáltotta Shin.

*Elszalad*

Félek tőlük. Amit hallottam biztos csak egy butuska álom, ami csak egy húron pendül, és egyre fokozódik. Lehet, hogy csak egy normáltalan gondolat, ami mindjárt befejeződik, és hopp felkelek.  Egy, kietlen, ködös erdőbe futkározok, tétlenül, és utam a semmibe vezet. Talán jó helyre visz az utam? Képtelen vagyok felfogni mind ezt. Biztosan a horrortól van minden. Bár akkor Toby urasággal álmodnék…><Észrevétlenül, és halkan porladt alattam a föld. Eltűntek a fák, a növények, és ők. Tovavesztek a szavak, mondatok, regények. Elszálltak a pillanatok, percek, órák.  Odaveszek én is. Elhalványult alattam az eddigi összes kavalkád, ami fent tartott a pokoltól. Sikítva zuhantam a fehérségbe, vagyis a semmibe. Szó szerint oda… vissza a valóságba. Vissza oda, ahova újból eljátszom azt, minden rendben van.  Vigyorgok, mosolygok, kacarászok, megjátszom magam. Minden napos mindenki számára, az, hogy elhitetem a hazugságot. Elhitetem azt, hogy szeretek élni…


~ Nyaa ezzel is meglennék.  Olyan rövidke hozzáfűzésem most, kivételesen nincs. (nem mintha most elnyerte volna tetszésem.) Annyit szeretnék kérni tőletek, ezeket válaszoljátok meg: (őszintén)

- Mi tetszik ebben a történetben.

- Mi nem tetszik; min kéne változatnom. (őszintén, mondjátok meg, mindenkinek van kritikája. :) )

~ Nyaa ennyi lenne. Remélem, nem okoz nagy fejtörést leírni. xd De komolyan, mondjátok meg. Nem fogok belepusztulni. Építő kritikát, negatív kritikát akarok.><”” Valaki őszintén csesze már le az írásom. Mindenkinek van véleménye.


A V.I.P. jegy[14. rész]

A sötét éjszaka, lepelként borította be a környező tájakat, területeket. Halk csend járta az utcákat, s néha-néha csak egy vörös macska szaladt át az út szélén. Árnyéka valóságosan életre kelt. Mindig a macska ellentétes mozdulatait követte, majd hírtelen megállt, s figyelte gazdáját. A másik fél is megállt, s farkasszemet nézett ellentétével. Félelmetesnek tűnt, ahogyan a kandúr szemébe bele-bele csillant a kifli alakú Hold fénye. Tekintete komor, megbánás, és harag keveréke volt. ~ Nyaw forgatta szemeit, majd újból elindult. Az árnyék cafatokra vált, majd a macska bilétájában tűnt el…

Alice-chanban érzelmek kavalkádja terjengett, ahogyan pirosló arcával Yoru-kunról makogott. Én csak mosolyogva hallgattam minden egyes mondatát, s amikor megállt és furcsálló tekintett vetett rám, kénytelen voltam bólogatni. Mint kiderült, de én kicsinykét sejtettem, az ifjú Alice egyik kedvenc bandájának volt a tagja: Black Demons (fekete démonok). 6 naiv fiúcskákból álló szervezet, akik azt hiszik, egy lomha mosollyal már megkaphatnak mindenkit. Nos, igen, pontosan ebbe a csapdába esett bele a húgom. Él hal-e néhány fiúért, mint Misaki-chan, és a többi… Megmutatta egyetlen egy féltett poszterét, s megparancsolta:~ Ha bármi baja lesz Miku-chan, én élve nyúzlak meg.] Szemim undort tükröztek, majd felsóhajtottam, és bólintottam. Hát megmondva, én egyáltalán nem rajongok az ilyen cica fiúkért. Mindig ez a vége: Csalódás! Tehát nagyban elkerülöm ezt az atmoszférát. Mikor már látta, hogy semmilyen érdeklődés nem fűz ehhez, gyorsan bedobta a fiókba, majd lehuppant mellém. Igen, most járunk itt…

- Miku-chan nézzünk horrort. – javasolta Arisu-chan.

- Aj, de nem fogsz megint aludni. – forgattam szemeim. – Tudod mi volt a múltkor? – vontam fel a szemöldököm.

- Nem is. – mondta duzzogva, majd karba tette kezét. – Nya… de léciii. –hisztizett.

- Na, jó, de ha nem fogsz aludni, élve nyúzlak meg. – tettem csípőre a kezem.

- Oké! – ujjongott. – Nos és mit nézünk? – mondta csillogó szemekkel.

- Amit te akarsz. – legyintettem.

- Kör.– vigyorgott.

- Oké. – kezdetem bele. –Hogy Samara egyen meg. – kacsintottam.

- Biztos. – kutatott a kazetta után.

- És hol nézzük meg? – csúsztam mellé.

- A nappaliban. – fogott meg egy lepedőt, majd lesietett.

- Értem. – vakartam meg a fejem.

Lesétáltam a nappaliba. Becsuktam a ház ajtaját, majd leültem a fekete kanapéra. A nappali+konyha szolid barackvirág színben pompázott, mert hát mind a két szoba egybenyílt. Középen egy fekete kanapé helyezkedett el, amelynek mind a két oldalánál egy méterre egy-egy heverő hevert. Az ülőkék előtt egy fehér bolyhos szőnyeg feküdt, és azon egy üveg asztal, amin egy kis váza virág, és mindenféle nyalánkság állt rendezetlenül. Az előtt volt egy tévé állvány, telis tele filmekkel, és azon egy óriási plazma tévé. A tévé előtt a fal helyett óriási üvegablakok díszelegtek, melyek egy kicsit nagyobbá sugározták a területet. A barna padlót, felváltotta a fehér csempe. Kicsi konyha, amely telis tele konyhai bútorokkal, és mindenféle egyéb létfontosságú kacatokkal, nem is húzom ennek a bemutatását. De a konyhát és a nappalit egy hosszú étkező asztal felezte el. Érdeklődő tekintettel figyeltem, ahogyan Alice nagy nehezen belegyömöszöli a kazettát, majd lehuppan mellém.  Betakarózott, ölébe vette a popcornt, majd egy nagy marékkal belenyomta a szájába. Én a chipset választottam és azt majszoltam, majd amikor elkezdődött a film lekapcsoltam a villanyt.

/10 perc múlva/

- Ne vedd! – ordította Ali.

- Nézd meg milyen bolondok úgy is felveszik. – dobta a tévére a gabona pelyhet. - Hét nap, hét nap. – ismételtem a csaj után.

- Aj ha megcsörrenne, a telefon én úgy sem venném fel. – forgatta szemeit-okosságot mutatva. Ekkor megcsörrent a telefon.

- Felveszem! – pattant fel, majd amikor utána szeretet volna nyúlni én megállítottam.

- És mi lesz, ha ő az? – néztem a szemébe. – Tudod, hét nap alatt nem lehet sokat csinálni. – néztem komoran.

- Biztos? - vonta fel szemöldökét. – Legalább jobbá válik a viszonyunk. – Vette fel a telefont.

- Haló tessék? – érdeklődött.

- Á te vagy az Arisu-chan, én vagyok Misa. – mondta ujjongva.

- Á szerbusz Misaki. Hát te? –kérdezte.

- Miku-chan ott van?

- Igen. Odaadom. –nyújtotta.

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

- Szia Mi-chan. - mosolyogtam

- Hali One-chan. – mondta kedvesen.

- Mit szeretnél?

- Hallod ráérnél holnap, kérdezni szeretnék valamit.

- Persze, várj, megkérdem. - vettem el a kagylót. [Hé, hugica tervezel holnapra valamit? ; Jah Momo-channal; Oki doki, kibeszéljük Yoru-kunt mi? =^^=; Tessék? O.o””]- Igen megyek.

- Ilyet a híres Joroshi engedélyt kér, ezt is elértem már? Na, jó mindegy akkor holnap a parkban 15:00- kor és légszíves el ne késs, van, számodra egy meglepetésem ^^ Tudod sok mindenkinek meséltem rólad, és felkeltetted a figyelmüket. hehehe.

- Nem mondod, kíváncsi vagyok, ki (k) lehet (nek) az (ok) a személy (ek).=^^= és hát szerintem mégis van dolgom…

- Na, ne kegyetlen…>.<” Miért?

- Tudod mégis mennem kéne dolgozni, vagy netalántán benézni.

- Csak azért mert néha VALAKIK kíváncsiak rád?

- Valakik? – Hogy érted?

- Ismered a Black Demonst?

- No, comment… na, én inkább mentem. -.-” Sok éhes -.-” És hogyan sikerült?

- Ajjj. -.-”  Van két V.I.P jegyem. Wáááááá.

- De azok nem szétfoszlottak, mint a tejbegríz?

- Hát tudod megint össze álnak, csak az egyikük éppen most jön majd haza Amerikából *O* *-*

- Hívjad a húgom… és csak kérdem, imádod azt az amerikai kölyköt? O.o””

-  Ő nem amerikai kölyök, hanem Izaya-kun -.-”

- Tényleg nem mondod… -.-” Mondom nyáladzottok, hogy az már fáj.

- Na de lécii gyere el a BFF-del *3*

- Ki mondta, hogy te vagy a BFF-em? O.o”” Egy szóval nem mondtam semmit.

- Nyaa de lécci ¤_¤ Léccciii>.<””” Bármit megteszek érted csak most-most az egyszer nyaaaa

- Jó legyen neked karácsony, és bármit megteszel, hmm. *gonosz vigyor* na, elég ebből *heseget*

- Arigatou *ujjong* Bey

- Ühüm, szia…

Ennyi lett volna. Wááá, hogy soha sem tudom jól megírni a páros számokat. QWQ>.<” Tudom kapkodtam, mert túl akartam esni rajta, egy hétig Mamánál voltam ahol nem volt NET, és borzasztóan nem jött ihlet, azt hittem ott kapok Nyaw cat rohamot. O.o” Na de nem kezdem itt húzni a drága kis időtöket. Gome mindenért. Következő rész címe: A Nagy Black Demons koncert. ( Hogy nem várom ezt a pillantott -.-)

Bey Nyaw de cat ;3